Talajok eredete

     A Föld felszínén található minden talaj a földtörténeti korok során a szilárd anyakőzet mállástermékeként jött létre. A talajok mai formájukat a talajképző folyamatok hatásaként, mint a változó hőmérséklet, vagy a jég repesztő hatása folytán érték el. Ezen mállási folyamatok során a talajok, ha felszínalakító tevékenységekkel párosultak, kissé vagy nagymértékben elszállítódtak, a felhalmozódási területeken allúviumot képeztek, üledékes talajok jöttek létre. Szállítódási forma lehetett a víz, a szél, a jég és a gravitáció ereje egyaránt, vagy ezek összetett, kombinált hatása. Felszínformáló erők jelenléte nélkül helyben maradt, reziduális talajok képződtek. A talajképző és felszínalakító tevékenységek ma is zajlanak.

     Felszínt pusztító tevékenység lehet a víz eróziós hatása, melynek következtében a folyóvízi szállítást követő lerakódás során fluviális üledékek képződnek. A felső szakaszon felkapott és szállítás közben osztályozódott szemcsék lejjebb sodorvonali kavicsteraszokat hoznak létre. Ezen felül hordalékkúpok is kialakulhatnak, melyek anyagát a folyó kezdeti szakaszán a mederüledékként lerakódott, rétegzett és keresztrétegzett kavics, illetve homok alkotja. A távolsággal arányosan finomodik a hordalék anyaga is, miközben a hordalékkúp síksági medencekitöltésbe megy át. A medencék belsejében hordalékkúpokkal közrefogott síksági ártér alakul ki. A torkolatoknál zajló ülepedéshez, az egészen kis frakciók pelyhesedéséhez a tenger sótartalma is hozzájárul. A vízfolyások lassuló mozgására utal, ha a feltárt talajszelvényben a mélyen húzódó durva kavicsrétegekre homok, majd iszap települ, avagy a szelvény alulról felfelé finomodik. A folyóvízi szállításkor elmálló, elváló szemcsék friss törési felülete azonnal vízzel érintkezik, mely a felszínen adszorbeálódik. Az adszorpció folyamata révén a folyadék megkötődik a szemcsék felületén, létrehozva ezzel a kötött talajokat jellemző és meghatározó kohéziós erőt.

Az időszakosan, hirtelen lezúduló vízfolyások magukkal ragadott változatos, osztályozatlan törmelékkúpjai a hegyek lábainál proluviális üledéket képeznek. Anyaga éles szemcséjű, nem görgetett kőzettörmelék, de kisebb mennyiségű finomabb frakciót is tartalmazhat. Lehet rétegzett és keresztrétegzett egyaránt. Hasonló kifejlődésűek a deluviális üledékek, melyek a lejtőt areálisan pusztító víz vagy hó olvadék lemosó hatása következtében halmozódnak fel. A képződő üledék kevert és ritkábban homogén. Kialakulása változatos, lehet lejtővel párhuzamosan zsinóros, vagy rétegekben betelepült. Ahol felszínen van, ott jelenleg is képződik.

     A víz mellett ugyancsak nagy felszínalakító hatású a szél deflációs munkája. A szél által szállított, s lerakott eolikus üledék csak kisebb szemcséjű, a szél erejénél fogva felkapott, s magával ragadt anyagból tevődik össze. Jellemzően a löszszerű, osztályozott homokok tartoznak ide, melyek a sziklákhoz súrlódva kophatnak. Durvább homokból épülnek fel a futóhomok dűnék és buckák. A finomabb homokot, a löszt a szél több száz kilométerre is elszállíthatja. A lerakott szemcséket a felső rétegek saját súlyuknál fogva tömörítik, mely a diagenezis folyamatának, avagy az üledékes kőzetté válásnak a kezdeti lépése. A lerakódás vastagsága és a lehullott szemcsék nagysága a kifúvási helytől mért távolság függvénye. A rétegződése egyhangú, pórusait jellemzően levegő tölti ki, ezért jellemzően makroporózus. A lehullás gyakran növénnyel borított felszínt érint, s ekkor a gyökerek egyre feljebb kerülnek, így alakulnak ki az ilyen talajokra jellemző, mélyre nyúló gyökércsatornák. Víz nélkül képződött, a víz oldási folyamata nem ment végbe, ezért a lösznek jelentős a mésztartalma.

A tömegmozgásos kifejlődésű, deráziós képződmények kialakulásában elsődleges szerepet a gravitáció játszotta. Ide tartoznak a súlyuknál fogva áttelepült lejtőüledékek, csuszamlásos, szoliflukciós és kőzetomlásos üledékek, omladékok. A keletkezett halmazok anyaga gyakran változékony, kaotikusan kevert, de lehetnek egységesen elmozdult blokkok, melyek megőrizték eredeti felépítésüket. A kipergő anyagok a lejtőlábi anyagokkal elkeveredve alkotnak lejtőtörmeléket. A deráziós folyamatok kisebb mértékben a völgypartokon, domboldalakon, dűnéken is létrejöhetnek, melyek a korábban felsorolt felszínformáló folyamtok mellett alakítják tovább a talajt.

A jégkorszakok (glaciálisok) idején a gleccserek nagy kiterjedésű, vastag jégtakarója az alsó talajokat tömörítette, s jelentős talajtömegeket vonszolt magával a völgy felé. A gleccser vagy mozgó jégtakaró alján az általa szállított és lerakott kőzettörmelékekből morénák képződtek, melyek vegyes szemcséből állnak, tömörek és általában túlkonszolidáltak a jég súlya alatt.